3. rész: NO!

Hát az a probléma nem volt más, mint két feldühödött szülő. Anya és Dóri anyukája. Én már azt tervezgettem, hogy hol tudnék elszaladni, de sajnos előbb értek ide, mint reméltük.Megálltak előttünk karba tett kézzel és várták a magyarázatunkat.
-Anya én.....-kezdtem volna bele a magyarázkodásba.
-Nem vagyok rá kíváncsi! Most azonnal hazaviszünk titeket és mindenről beszámoltok nekünk! -fogta meg a kezem és elrángatott a kocsiig. Mikor beültem erősen rám csapta az ajtót. A többieket Dóri anyukája fuvarozta el. A házunkig vezető út csendben telt. Túl csendben! Mikor kiszálltunk én előre siettem és elterültem a kanapén.
-Ne hidd azt, hogy egy egyszerű "durcival" mindent elintézhetsz! Igenis büntetést kapsz és áthívjuk a többi lány szüleit is, hogy mindent tisztázni tudjunk! -jött be utánam anya kiabálva.
-Rendben! Felfogtam, de miért kell ehhez ordítani?! -elégeltem meg az állandó ordítozást.
-Én nem is ordítok!!! -kiabált vissza.
-Most is azt csinálod. -vontam vállat.
-Velem ne merj feleselni! Így is nagy bajban vagy, ne keverd még nagyobb bajba magad.
-Nyugodj meg, nem fogom! -grimaszoltam a háta mögött.

*Beszélgetés után*

Miután kiosztottak minket a szüleink, már nem volt más dolgunk, mint büntibe menni. Engem csak két hétre ítéltek szobafogságra, de mivel Korina "verekedett" is, így  őt egy teljes hónapra eltiltották a külvilágtól. De minden elektronikai cuccot is elvettek tőle.Mikor mindenki elment ketten maradtunk anyával a nappaliban.
-És mi volt Korvinnal? -kérdezte vigyorogva.
-Anya ugye tudod, hogy nem vagy már tini? -néztem rá furcsán, de elnevettem magam.
-Akkor már nem is tudhatok a lányom kapcsolatáról? -"háborodott" fel.
-De! Amúgy semmi sincs. El lettem tőle tiltva. -vontam meg a vállam.
-Mi az, hogy el lettél tiltva tőle? És ki tiltott el?
-Hagyjuk. Úgy se lett volna semmi. Amúgy Alexet miért nem kérdezed meg a kapcsolatairól? -mutattam a most érkezett bátyámra.
-Mi van velem? -huppant le mellém a fotelre.
-Hát ez az! Szóval van lány aki bejön most neked? -ült le anya Alex mellé.
-Mi van?!! Anya hagyjál már! -állt fel Alex és elindult az emelet felé.
-Van ám valaki! -bólogattam hevesen.
-De hát kisfiam miért nem tudhat az édesanyád a barátnődről? -ment anya Alex után. Én meg azt hittem, hogy meghalok a röhögéstől. Már a hasam is fájt tőle.
-Ezt még megbánod Alexa! -kiabált utánam Alex, miközben anya elől menekült. A nap további részét büntiben töltöttem, vagyis szobafogságban. Néha kaptam egy-egy SMS-t a csajoktól, hogy élek-e még, mert ők is büntiben vannak és meghalnak unalmukban. Olyan este hét körül úgy döntöttem, hogy én már nem bírom tovább. Lementem a konyhába, hogy én most sütni fogok. Majd holnap beviszem a csajoknak, ha itthon nem fogyna el. Már mindent előkészítettem a konyhában amikor anya betévedt a helységbe.
-Hát te meg mit csinálsz? -nézett át a vállam felett.
-Sütök?! -kérdeztem vissza értetlenül.
-Jól van. Akkor hagylak is dolgozni. -nyomott puszit az arcomra és kiment a konyhából. Valami könnyű és edéset akartam csinálni, így maradtam a muffinnál. Hamar kész lettem volna vele, ha Alex nem járkált volna be tíz percenként és kóstolt volna meg mindent.
-Belehalnál, ha nem turkálnál bele mindenbe? -förmedtem rá.
-Igen! -kóstolt bele a muffin nyers masszájába, majd egy kicsit rákent az orromra. Nagyon meglepődtem, de egy kis lisztet szórtam rá. Ő persze vissza is adta, csak egy kicsivel több liszttel.
-Fejezd be! Minden csupa liszt lesz. -fordítottam komolyra a dolgot.
-Te kezdted! Borította a fejemre a maradék lisztet. Nálam itt betelt a pohár és azokat a színes golyócskákat mind az arcára dobtam. A liszt miatt ráragadtak az arcára és tiszta színes volt az egész feje. Itt kitört belőlem a röhögés. Először nem értette, hogy min röhögök, majd belenézett a tükörbe.
-Ezt még megbánod! -húzta gúnyos vigyorra a száját, én meg jobbnak láttam menekülni. Sikítozva rohantam végig a házin, nyomomba a bátyámmal.
-Kérlek szépen állj le! Aleeex!!! -sikítoztam röhögés közben. Sajnos nem állt le és elég hamar utol is ért. Felkapott és megforgatott a levegőben, de még mindig nem rakott le. A sikítozásra és felfordulásra anya jött be a konyhába. Mikor meglátta, hogy mi történt majdnem elájult. Alex pedig jobbnak látta, ha letesz.
-Ti ketten! Most azonnal rendet tesztek és addig nem mentek aludni amíg nem fog csillogni az egész konyha! Mikor kiment a konyhából mind a kettőnkből kitört a röhögés. Ekkor ért be a konyhába Beni.
-Ajj már! Én minden jóból kimaradok. -nézett végig rajtunk és a konyhán. Nekem több se kellett elkaptam Beni karját és össze-vissza ölelgettem, így minden liszt átragadt rá is. Ő meg persze csak sikítozott és röhögött. Persze Alex sem kímélte szegényt.
-Rendben van!  Szerintem ideje lenne elkezdeni pakolni, mert holnapig sem végzünk. -töröltem le az arcomról a sok lisztet.
-Oké! Akkor én összesöprök, Alexa te fejezd be a sütést és Beni te pedig takarítsd fel a pultot. -osztotta ki a feladatokat Alex. Mindenki elkezdte a saját feladatát és éjjel egyre készen is lettünk vele. Mind a hárman hulla fáradtan ültünk a konyha padlóján egymásnak dőlve. Mivel már semmi kedvünk és energiánk nem volt, így ott aludtunk el. Másnap reggel teljes káosz volt. El is aludtunk, így még jobban sietnünk kellett, mint általában. Gyorsan elfoglaltam elsőként a fürdőt, így volt elég időm megfürödni és rendbe tenni magam. Alexnek is volt még ideje, de sajnos Beni már nem tudott megfürdeni.
-Nem is olyan nagy baj. Úgy sem volt kedvem fürdeni. Így viszont úgy nézek ki, mint egy szellem. -nevetett. Mi ketten csak vállat vontunk és már mentünk is. A buszt épphogy elértük, de már ülőhely nem volt. Beni egy megállóval előbb leszállt.
-Ugye a sütit nem hagytad otthon? -kérdezte Alex mellékesen.
-Sajnálatos módon nem. Amúgy te nem felejtettél el valamit? -néztem az üres kezére.
-A-a! Itt van a táskámban. -vette elő a deszkáját. Én csak kinyújtottam rá a nyelvem és elnevettem magam. A sulinál röhögve szálltunk ki a buszból és addig könyörögtem Alexnek míg végül megengedte, hogy ráálljak a deszkájára. Persze miközben gurultam vele, addig Ő fogta a kezem, hogy le ne essek. A lányokat már messziről észrevettük, mivel eléggé feltűnően integettek nekünk. Lassan, de odaértünk hozzájuk.
-Csak nem leckéket veszel a te cuki bátyádtól? -mosolygott Korina.
-Áá! Ez nem az én stílusom. Meghagyom inkább Alexnek. -öleltem át a bátyámat.
-Akartam is mondani, hogy eléggé......-húzta el a száját Alex.
-Eléggé mi?! -akadtam ki.
-Csak vicceltem! -puszilta meg az arcomat. Mind az öten elnevettük magunkat.
-Na nekem most mennem kell. Sziasztok! -intett Alex és elment. Ekkor Dóri rögtön a tárgyra is tért.
-Ugye tudod, hogy amikor idegurultál kézen fogva  Alexal és amikor megpuszilt akkor is hogyan nézett rád Korvin. Szerintem azt hiszi, hogy a barátod. -lelkesedett Dóri.
-De hát mi testvérek vagyunk. Ez nevetséges! -ráztam meg a fejem.
-Én azt tudom, de Ő nem tudja. -és a lányok egyöntetűen bólogattak. Végiggondoltam a dolgot és el kellett ismernem, hogy igazuk van.
-Már nem azért, de senki sem tudja, hogy mi testvérek vagyunk?! -döbbentem meg egy pillanatra.
-Ha ez megnyugtat, sokan még azt sem tudják, hogy te ki vagy. -nézett rám komolyan Riana, de mind a négyünkből kitört a röhögés. Már éppen indulni akartunk be, amikor eszembe jutottak a sütik.
-Várjatok! Hoztam nektek valamit! -vettem elő a muffinokat.
-Ó, de kis cukik! És finom is! -harapott bele Dóri.
-Nem tudtad volna megállni, hogy ne egyél bele, igaz? -nevetett Korina.
-Akkor egy közös kép a muffinokkal! -vette elő a telefonját Riana. Mikor kész lett a kép és Riana megnézte, rögtön zsebre is vágta a telefonját.
-Mi van?! Mi is meg szeretnénk nézni! -értetlenkedett Dóri.
-Higgyétek el, hogy nem szeretnétek látni. -erősködött Riana.
-De és kész! -vettem el tőle a telefont. Mikor megnéztem a képet teljesen lefagytam. -Tessék. -adtam oda a többieknek és szó nélkül bementem az épületbe. Már csak órák után tudtam beszélni a lányokkal. Az udvaron találtak rám. Éppen az egyik fa alatt ültem és zenét hallgattam. A sírás határán voltam.
-Alexa. Minden rendben? -ült le mellém Aisa. Először egy kicsit meglepődtem, de örültem a társaságának.
-Semmi sincs rendben! -gördült le az első könnycsepp az arcomon és Aisa vállára hajtottam a fejem.
-Jól van. Csak ne sírj. Minden rendbe fog jönni. Ígérem! -simogatta a hajam. Így ültünk pár percig, míg Tamara meg nem talált minket.
-Mit akarsz?! Nincs szükségünk az építő szavaidra! -mondta gúnyosan és ellenszenvesen Aisa.
-Nem hozzád jöttem, úgyhogy jobb ha befogod. Mi a baj? Talán valaki összetörte a kicsi szíved? -guggolt le mellém lenézően.
-Nincs hozzá semmi közöd! -töröltem meg az arcom.
-Rendben. De figyelmeztetlek, ha nem lépsz még a végén megbánod. -állt fel és elment. Döbbenten néztünk egymásra Aisával, mert ilyen még soha az életbe nem fordult elő. Tamara tanácsot adott másnak. És jó tanácsot! Egy darabig csak néztem utána, majd visszafordultam Aisához.
-Köszönöm! -öleltem át.
-Semmiség. És bocsi, hogy múltkor olyan bunkó voltam. -komorodott el.
-Semmi baj. De örülnék neki, ha barátok maradnánk vagyis, hogy azok lennénk. -mosolyogtam rá.
-Nagyon szívesen! -mosolygott vissza.
-Akkor talán keressük meg a lányokat. -álltam fel és nyújtottam neki a kezem. Mikor már majdnem bementünk az épületbe Ádám futott utánunk. Aisa rögtön lefagyott és meg sem tudott szólalni.
-Alexa beszélhetnénk? -kérdezte.
-Hát....aha. -néztem Aisára aki bátorítóan bólogatott.
-Szuper! Akkor pár perc és végzünk. -kacsintott Ádám Aisára, majd felém fordult. Aisára néztem aki teljesen elpirult és elment. Be az épületbe. Én meg reménytelenül néztem a becsukódó ajtón túlra.


Sziasztok!
Meghoztam az újabb részt!;) Nagyon jó lenne ha tetszene nektek és annak is örülnék, ha komiznátok, mert így jobban tudnám, hogy van-e értelme és, hogy olvassa-e valaki. Előre is köszönöm. Nemsokára jövök egy újabb résszel!!!
Puszi: Bella♥

2. rész: His smile

Miután mindenki jól megbámult minket már mehettünk is a kedvenc sütizőnkbe. Közel van a sulihoz és még a Duna partjához is. Az eladó is jól ismer már minket. Szerintem már külön asztalunk is van a teraszon ahonnan be lehet látni az egész sétányt. Mindenki leadta a rendelést (ami általában ugyan az), majd komoly tárgyalásokba kezdtünk.
-Szerintetek is fura? -ivott bele a mályvacukros kávéjába Korina.
-Kire gondolsz? -ráncolta a szemöldökét Dóri.
-Aisára! -ivott bele újra a kávéjába Korina.
-Hát én nem is tudom. Szerintem történt vele valami a gyerekkorában amiről nem beszél senkinek. Ma is mikor szóba elegyedtem vele.......-és mindent elmondtam a délelőtt történtekről. A csajok döbbenten hallgatták, majd egy darabig meg sem szólaltak. -Na?! -néztem körbe idegesen.
-Én nem tudom Alexa! Szerintetek beszélnünk kéne vele? -ijedt meg egy kicsit Dóri.
-Még szép, hogy beszélünk vele! Szerintem vagyunk annyira rendesek, hogy ennyit megtegyünk egy osztálytársunkért. -emelte meg egy kicsit a hangját Riana.
-Én is Rianával értek egyet! -bólogattam helyeslően.
-Akkor mind megegyezhetünk abban, hogy beszélünk vele. -kanalaztam ki a tejszínhabot a tálkámból. Beszélgettünk még pár percig, majd Korina eléggé félrenyelt és hagos köhögésbe kezdett. Riana párszor hátba veregette és mindjárt jobban is lett, de nagyon mutogatott a sétány felé. Mind a négyen elnéztünk arra és bennem megállt az élet. Ádám és Korvin haladtak arra, és ki lógott rajtuk már megint?! Tamara! TAMARA!!! Dóri jó erősen megszorította a kezem, hogy erőt adjon. Pechünkre ők is a kávézóba jöttek és két asztallal arrébb ültek le. Tamara rögtön kiszúrt minket és gyilkos pillantásokat lövellt felénk. Vágtunk néhány grimaszt neki, majd visszafordultunk az asztalunkhoz. Tanácstalanul néztem körbe, de a csajok is ugyan úgy néztek rám vissza. Bele kell törődnöm, hogy ebből soha nem lesz kapcsolat. Semmilyen kapcsolat! Pár perc múlva újra odanéztem, hogy mit csinálnak és nagy meglepetésemre Korvin engem nézett. Először nem voltam benne biztos, hogy engem néz, így hátra fordultam, hogy van-e ott valaki, de senkit sem láttam. Mikor visszafordultam, Korvin elnevette magát és kacsintott egyet, majd visszafordult Ádámhoz. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Sírjak vagy nevessek. Legszívesebben sikítottam volna, de szerintem elég hülyének néztek volna. Rákvörös fejjel fordultam vissza a csajokhoz akik vigyorogva néztek engem. Ökölbe szorítottam a kezem és jó erősen beleharaptam, hogy el ne sikítsam magam.
-Te jó ég!! Ezt most jól láttam vagy csak káprázik a szemem?! -tátotta el a száját Korina.
-Alexa te olyan mázlista vagy!!!! -ölelt szorosan magához Riana.
-Nagyon cikis voltam? -jutott eszembe ez a "fontos" dolog.
-Nem csak egy kicsit elpirultál. -lökött vállba Dóri.Annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Végre a suli egyik legmenőbb fiúja észrevett engem. És rám is mosolygott. Az örömömet csak Tamara gyilkos tekintete zavarta meg. Eléggé megijedtem és el is tűnt a mosoly az arcomról. A lányok ezt most kivételesen nem vették észre, mert el voltak foglalva valamilyen kiárusítással. 
-Kimegyek a mosdóba. Mindjárt jövök. -álltam fel az asztaltól. Lehajtott fejjel mentem el a fiúk asztala előtt és éreztem a hátamon Korvin kérdő tekintetét és Tamara gyilkos pillantásait. Elég gyorsan elértem a mosdót és rögtön hideg vízzel mosakodtam meg. Megtámaszkodtam a csapon és mélyen belenéztem a tükörbe. Így álltam vagy öt percig amikor valaki bejött a mosdóba. Kirázott a hideg amikor megláttam Tamara gúnyos vigyorát a tükörből. Lesütöttem a szemem és próbáltam észrevétlen maradni.
-Mit akarsz te tőle? -szegezte nekem a kérdést.
-Tessék? Ezt most nem értem. -ráztam meg a fejem, mert tényleg nem értettem, hogy miről van szó.
-Ne játszd meg nekem a hülyét! Szállj le Korvinról és nem esik bántódásod. -lépett felém kettőt és eléggé felemelte a hangját. Itt betelt nálam a pohár. Nem szegheti meg, hogy kivel beszélgessek.
-Azt csinálok amit akarok! Nem tilthatod meg, hogy ránézzek. Ha jól tudom nem a barátod, így miért ne beszélgessek vele?!! Szállj le rólam és ne figyeld minden egyes lépésem! -léptem felé én is egyet. Meglepte Tamarát a hevességem, de azonnal elvörösödött a feje és már meg is bántam, hogy kiálltam magamért. Nekitaszított a falnak és jó erősen megszorította a vállam és nem engedte.
-Tudod te, hogy kivel beszélsz? Engem nem lehet csak úgy félretolni és átnézni rajtam. Korvin és Ádám az enyém és nem hagyom, hogy ilyen semleges kislányok az utamba álljanak. -ordította az arcomba. Még egyet szorított a vállamon, majd lökött egyet rajtam és kiment a mosdóból. Annyira megrémültem, hogy összeestem és a hideg padlón találtam magam, hátamat a falnak támasztva. Két lábamat felhúztam a mellkasomhoz és átkulcsolva a kezeimmel,  a fejemet a térdemre hajtottam és kitört belőlem a zokogás. A sminkem teljesen elfolyt, de nem érdekelt. Abban a pár percben semmi sem érdekelt csak, hogy otthon lehessek. Kisebb zajra lettem figyelmes és mikor kinyitottam a szemem megpillantottam a lányokat. Döbbent arcukról le tudtam olvasni, hogy sokkolta a látványom őket.
-Alexa! Mi történt veled?! -guggolt le mellém Riana és szorosan magához ölelt. Én csak megráztam a fejem és én is szorosan öleltem Rianát.
-De ugye nincs semmi bajod? Sérülés vagy horzsolás? -ült le mellém Dóri is.
-Semmi bajom csajok, csak Tamara......-ennyit tudtam kimondani, mert újra kitört belőlem a zokogás. Korina megsimította a vállam és unszolt, hogy mondjam el mi történt. Nagy nehezen elmondtam és vártam a reakcióikat, amik elmaradtak. Először Korina volt az aki megszólalt.
-Az a szemét állat! Nem úszhatja meg ennyivel! -állt fel és kiviharzott a mosdóból. Rögtön rossza előérzetem támadt így utána rohantam. Mit sem számított a külsőm abban a pillanatban. Mikor kiértem már elszabadult a pokol. Az ajtóból figyeltem az eseményeket, amik rohamosan zajlottak.
-Mit képzelsz magadról?! Tudod te, hogy mennyire szánalmas vagy?!! -állt meg Korina Tamara mellett.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz? -pislogott nagyokat Tami, mint aki nem tud semmiről.
-Ne játszd nekem a hülyét. Pontosan tudod, hogy miről beszélek és ezért fizetni fogsz! -ordította az arcába Korina kikelve magából. Már ott tartottam, hogy én is beleavatkozok, hogy senkinek ne essen bántódása de ekkor Tamara nagyon meglepett. Felállt a helyéről és szembe nézett Korinával. Hirtelen felemelte a kezét és meglendítette. A döbbenettől el is fordítottam a fejem és csak a csattanást hallottam.
-Hogy merészelsz kiabálni velem, te senkiházi liba?!! -lökte meg Tami Korinát. A fiúk ekkor már úgy döntöttek, hogy beleavatkoznak a dolgokba. Ádám Tamarát, Korvin meg Korinát fogta le. Meglepett, hogy Korina milyen harcias. Simán visszakézből lekevert egy nagy pofont Tamarának, aki annyira megdöbbent, hogy egy ideig meg sem mozdult, majd újra kezdődött a dulakodás. Végül a két fiúnak sikerült végleg szétszednie a két lányt és rendet teremtenie.
-Mi történt, hogy így egymásnak ugrottatok? -nézett Ádám felváltva a két lányra.
-Megmondom, hogy mi történt! Tamara.....-de nem tudta befejezni Korina, mert közbeszóltam.
-Tamarával egy kicsit összeszólalkoztunk a mosdóban, Korina meg csak engem védett. -néztem Tamarára. A fiúkat meglepte ez a válasz, így Tamira néztek megerősítés képen.
-Igen, így történt. -vonta meg a vállát, majd megigazította a haját és elsétált. Mindenki döbbenten nézett utána. Nem értettük, hogy lett ilyen nyugodt egyik pillanatról a másikra.
-Jól vagy? -kérdeztem Korinát, aki szerzett pár horzsolást.
-Persze, de úgy meg tudnám fojtani azt a csajt. -fortyogott magában.
-Biztos, hogy jól vagytok? -néztek vissza ránk a fiúk.
-Persze, semmi baj. -mondtuk egyszerre kórusban.
-Akkor jó! DE most inkább Tami után megyünk, nehogy kárt tegyen valakiben. -mondta Ádám és el is indultak Tamara után. Korvin még visszanézett és olyan "bocsi" féle mosollyal ajándékozott meg, majd végleg eltűnt a tömegben. Mind a négyen kimerülve ültünk le a székekre, majd kifizettük a számlát. Életem egyik legszörnyűbb és legjobb napja volt ez egyben. Hogy mit fogok anyának mondani a fájó vállamra és hogy Korina milyen magyarázatot fog kitalálni a hatalmas vörös kéznyomra az arcán és egy kicsit megtépázott ruháira az még a jövő zenéje. De addig is nagyobb problémánk is akadt.....!


Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Hát ez sem lett olyan hosszú, mint terveztem, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Nemsokára jövök egy újabb résszel, amit egy kicsit hosszabbra szeretnék írni.;) Akkor nemsokára újra hallotok felőlem, addig is jó nyarat mindenkinek!!!
Puszi: Bella♥

1. rész: Beginning♥

-Mindenki leül, könyv kinyit! Riana nyisd ki hátul az ablakot! Bence töröld le a táblát, a többiek meg csöndben maradnak! -jött be a terembe a magyar tanárunk. Mindig is gyűlöltük Őt, de még mennyire! És pechünkre pont Ő volt az osztályfőnökünk is. Minden osztály normális tanárt kapott mi meg kifogtuk a gimi legborzasztóbb, legfélelmetesebb és leghangosabb tanárját. Pálinkás Katalint. 
-Remélem nem kell ma is megkérdeznem, hogy mindenkinek itt van-e a beadandója?! -nézett körbe szigorúan. -Akkor viszont Alexa gyere kérlek a táblához! -állapodott meg a tekintete rajtam, engem meg kirázott a hideg. Komótosan felkeltem a székemről és lassított felvételben elindultam a tanári asztalhoz míg az a vadállat rám nem kiabált, hogy tempó nem szeretne egész nap rám várni. Így váltottam a tempómon és egy másodperc alatt odaröppentem a zsémbes tanárnő mellé. Lapozott párat a könyvében, majd megállapodott a keze az egyik leckénél. Észrevétlenül odasandítottam és egy hatalmas kő esett le a szívemről mikor megláttam melyik anyagot fogja kérdezni. 
-Nos akkor Juhász Gyula költészete! -nézett rám lenézően. Olyan "na akkor lássuk, hogy hogyan adok nekem mindjárt egyest a nulla feleletedre" nézéssel nézett rám. Álltam a tekintetét és bele is kezdtem a feleletbe.
-Juhász Gyula költé.......-de nem tudtam befejezni, mert kopogtak és az igazgató kukucskált be. Nemsokára az egész igazgatót is megláttuk mellette egy szőke megszeppent lánnyal. Felhúzott szemöldökkel néztem én és Pálinkás tanárnő is a két tettest, akik megzavarták a tanárnő óráját és legfőképpen a feleletemet.
-Jóóóó napoooot kíííívánooook!!! -nyögött fel egyszerre az osztály. 
-Mindenki üljön vissza a helyére! -mosolygott ránk a diri, majd a tanárnő felé fordult. -Szeretném bemutatni az osztály új tagját. -mutatott a még mindig mereven álló csajra. Mikor rájött, hogy mindenki Őt figyeli felemelte a kezét és valami integetés félét csinált a kezével.
-Sziasztok! Bodor Aisa vagyok. Az osztályra feszült csend telepedett, majd egyszerre szakadt ki mindenkiből a röhögés. Aisa nagyon megijedt és lépett pár lépést hátrébb így egy vonalba került az igazgatóval akinek nem kicsit megváltozott az arcszíne. 
-Csendeeeeet!!!! -ordította el magét a diri, majd normális hangon folytatta. -Még egy ilyen osztályt, mint ti vagytok! Nem szép dolog kiröhögni a másikat indok nélkül. Kérlek szépen benneteket, hogy fogadjátok be Őt és vezessétek körbe a következő szünetben. -mikor befejezte átgondolta, hogy mit kért, majd megrázta a fejét és helyesbített. -Inkább csak hagyjátok békén és lehetőleg ne a kórházból kelljen hazamennie a nap végén. Remélem ez még kitelik belőletek. -ment ki a teremből fejét rázva. A tanár meg kérdőn Aisára nézett. A csajnak leesett, hogy le kéne valahova ülnie, így először körbenézett, majd megállapodott egy üres helyen a tekintete. Jajj ne!!! Pont az én helyem melletti hely kell neki?!! Na mindegy! Mivel már nem fél bele az időbe, hogy lefeleljek, így még Aisa előtt értem a helyemre és bevágódtam a padba. Pár pillanat múlva Ő is odaért a pad mellé és lenézett rám.
-Szia! Foglalt ez a hely? -kérdezte egy ragyogó mosoly kíséretében. 
-Nem! Nem foglalat. -válaszoltam egy kicsit bunkó stílusban, ami ebben az időszakban volt rám jellemző. Várt még pár pillanatig, majd úgy döntött, hogy leül mellém. Mosolyogva fordult hozzám, de ahogy meglátta a komor tekintetem inkább vissza is fordult. Az óra után, mint akit ágyúból lőttek ki, indultam el az ajtó felé, majd mikor odaértem a csajokhoz nevetve mentünk ki az udvarra. A nap hátralevő részét a csajokkal töltöttem és egy alkalommal sem láttam Aisát csak az órákon. Mint kiderült Aisa olyan stréber csaj szerű és jól tud olaszul. Jó ellenfele lehet, majd Riannának. 
Mikor az utolsó óráról is kicsöngettek felvettem a táskámat és már indultam is volna ki a teremből mikor az biosz tanár félrehívott valami rossz jegy miatt. Duzzogva mentem utána és hallgattam az unalmas beszámolóját arról, hogy milyen felelőtlen és lusta vagyok. Mikor befejezte egy nagyot sóhajtottam amit Ő is meghallott, de nem érdekelt. Elköszöntem tőle és visszamentem a padomhoz a táskámért? Mikor lehajoltam megláttam a padban egy lilás füzetet. Nem is igazán füzet, inkább napló féle volt. Rögtön tudtam, hogy Aisa naplója és még mielőtt figyelmeztetni tudtam volna magam, már olvastam is. Egész úton hazafelé azt a kis füzetecskét bújtam. Még akkor is mikor hazaértem és levágtam magam a kanapéra.
-Szia kincsem! Milyen volt a suli? -nyomott egy puszit az arcomra anya és már ment is tovább.
-Aha! -válaszoltam nem is figyelve a kérdésre.
-Mit "aha"? Kicsim ha hozzád beszélnek akkor illik odafigyelni. És mit olvasol? -ült le mellém anya. 
-Bocsi! És semmit. -dugtam gyorsan a hátam mögé a naplót.
-Ne mond, hogy semmit, mert igenis olvastál valamit! Na mutasd! -nyújtotta a kezét, én meg kénytelen voltam odaadni neki. Belelapozott, majd olvasott. Előre féltem a reakciójától ás már összébb is húztam magam mellette.
-Ugye tudod, hogy a gazdája már égen földön keresheti? -tett szemrehányást nekem.
-Tudom és vissza is akarom adni neki holnap. -próbáltam magam kimenteni. 
-Az jó dolog, ha vissza akarod neki adni, de azért még sem kellene beleolvasnod. 
-Rendben van! Nem olvasok bele. És holnap visszaadom a gazdájának. -csuktam be a naplót és felmentem a szobámba. Letettem az asztalra a naplót és nekiálltam a házinak. Egész este azt írtam, majd mikor bekapcsoltam a gépem újra rásandítottam a naplóra. Késztetést éreztem az iránt, hogy újra beleolvassak, de megígértem anyának, hogy nem teszem, így inkább elmentem fürdeni.
Az este további részében Dórival és Rianával skype-oltam. Olyan fél három körül már csak a szemhéjamat láttam belülről így elköszöntem tőlük és lefeküdtem aludni. 
Eléggé fura álmom volt. Óriási naplók kergettek, majd egy szakadék szélén Aisa állt és mielőtt lezuhantam volna, Ő elkapott. Ennél a résznél felkeltem. 
Először végigtapogattam magam, hogy sértetlen vagyok-e. Hál' istennek semmi bajom nem volt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lecammogtam a földszintre. Anya és apa már a konyhában sürgölődtek, így én sem maradhattam ki a reggeli rohanásból. A két rosszcsont a családból pedig fel-alá rohangált a házban, majdnem feldöntve ezzel engem is. 
-Hé! Lassabban, mert még valamelyikőtöknek baja esik. -kaptam el Beni kezét, majd egy nagy puszit nyomtam az arcára és már el is engedtem, hogy hagy fusson tovább. 
Gyorsan bekaptam pár falatot és már rohantam is, mert nem szándékoztam lekésni a buszt. Gyalogolni meg még túl fáradt vagyok. Mikor megettem azt a pár falat kaját amit reggelinek nevezek, felkaptam a táskámat, mindenkitől elköszöntem és már rohantam is a buszmegállóba. Épphogy elértem a buszt. Ilyenkor reggel általában mindig tömve van. Most szerencsére volt pár üres hely így szabadon választhattam. Körbenéztem, hogy hova is üljek le, mikor megláttam Aisát egyedül ülni hátul. Megfordult a fejemben, hogy máshová ülök, de inkább úgy döntöttem, hogy leülök mellé.
-Szia. Mizu? -fordultam felé kedvesen és egy kicsit álmosan is.
Szia. Semmi. Egy kicsit fáradt vagyok. Tegnap egész nap kerestem valamit és sehol sem találtam. És veled? -viszonozta a kedvességem. Nem tetszett nekem az mikor azt mondta, hogy keresett valamit. Tudtam, hogy mire gondol, de elhitettem magammal, hogy másról van szó.
-Én is elég fáradt vagyok, mert egész éjjel a csajokkal skype-oltunk és éjjel háromkor feküdtem le aludni. Amúgy ha szeretnéd bemutatlak nekik téged.-ajánlottam fel neki.
-Hát lehet róla szó. -vont vállam, majd kinézett a busz ablakán és többen nem is szóltunk egymáshoz az út alatt. Mikor megérkezett a busz elsőként szálltam le róla és el is vesztem a nagy tömegben. Próbáltam megkeresni Aisát, de nem láttam és jobbnak véltem, ha bemegyek a suliba mielőtt eltaposnak a nagyobbak. 
A teremben aztán meg is láttam Őt. Hogy hogyan jutott be előttem a terembe az örök rejtély marad. 
-Akkor szeretnéd a barátnőimet megismerni? -ültem le mellé mosolyogva.
-Felőlem. De nem muszáj velem beszélgetned, ha nem akarsz. Nem akarom, hogy mindenki szemében csak nyűg legyek. Hidd el! El vagyok én egyedül is. -pakolt ki a táskájából. Meglepett a reakciója. Pont erre nem számítottam. Pár percig megdöbbenve álltam a padom mellett, majd Korina zökkentett ki a gondolataimból.
-Akkor suli után tali a paron? -kérdezte teljesen felpörögve.
-Aha, persze! De akkor.....-mentünk el Korin padjához és a csajokkal megbeszéltük a részleteket.
Az utolsó csengő után gyorsan összepakoltam a cuccaim és megkerestem a többieket, mert nem egy órán voltunk. Az aulában vártak rám. Az egyik oldalon Ők, a másikon pedig Aisa. Volt egy olyan érzésem, hogy nekem oda kell most mennem hozzá, de mivel Dóri egyre hangosabban kezdte el kántálni a nevemet. Így kénytelen voltam oda menni, mert egyre többen kezdtek el figyelni engem. Gyorsan odamentem a lányokhoz és befogtam Dóri száját. Tiszta vörös volt a fejem.
-Kösssssz! Sziszegtem cinikusan neki. 


Sziasztok!
Meg is hoztam az első részt! Nem lett valami hosszú, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és köszönöm a három feliratkozót. Nagyon sokat jelent nekem és ez erőt ad a következő részekhez. Nem tudom, hogy mikor jön a következő rész, de próbálok sietni és szerintem pár napon belül jön is a következő.
Puszi: Bella♥