-Mindenki leül, könyv kinyit! Riana nyisd ki hátul az ablakot! Bence töröld le a táblát, a többiek meg csöndben maradnak! -jött be a terembe a magyar tanárunk. Mindig is gyűlöltük Őt, de még mennyire! És pechünkre pont Ő volt az osztályfőnökünk is. Minden osztály normális tanárt kapott mi meg kifogtuk a gimi legborzasztóbb, legfélelmetesebb és leghangosabb tanárját. Pálinkás Katalint.
-Remélem nem kell ma is megkérdeznem, hogy mindenkinek itt van-e a beadandója?! -nézett körbe szigorúan. -Akkor viszont Alexa gyere kérlek a táblához! -állapodott meg a tekintete rajtam, engem meg kirázott a hideg. Komótosan felkeltem a székemről és lassított felvételben elindultam a tanári asztalhoz míg az a vadállat rám nem kiabált, hogy tempó nem szeretne egész nap rám várni. Így váltottam a tempómon és egy másodperc alatt odaröppentem a zsémbes tanárnő mellé. Lapozott párat a könyvében, majd megállapodott a keze az egyik leckénél. Észrevétlenül odasandítottam és egy hatalmas kő esett le a szívemről mikor megláttam melyik anyagot fogja kérdezni.
-Nos akkor Juhász Gyula költészete! -nézett rám lenézően. Olyan "na akkor lássuk, hogy hogyan adok nekem mindjárt egyest a nulla feleletedre" nézéssel nézett rám. Álltam a tekintetét és bele is kezdtem a feleletbe.
-Juhász Gyula költé.......-de nem tudtam befejezni, mert kopogtak és az igazgató kukucskált be. Nemsokára az egész igazgatót is megláttuk mellette egy szőke megszeppent lánnyal. Felhúzott szemöldökkel néztem én és Pálinkás tanárnő is a két tettest, akik megzavarták a tanárnő óráját és legfőképpen a feleletemet.
-Jóóóó napoooot kíííívánooook!!! -nyögött fel egyszerre az osztály.
-Mindenki üljön vissza a helyére! -mosolygott ránk a diri, majd a tanárnő felé fordult. -Szeretném bemutatni az osztály új tagját. -mutatott a még mindig mereven álló csajra. Mikor rájött, hogy mindenki Őt figyeli felemelte a kezét és valami integetés félét csinált a kezével.
-Sziasztok! Bodor Aisa vagyok. Az osztályra feszült csend telepedett, majd egyszerre szakadt ki mindenkiből a röhögés. Aisa nagyon megijedt és lépett pár lépést hátrébb így egy vonalba került az igazgatóval akinek nem kicsit megváltozott az arcszíne.
-Csendeeeeet!!!! -ordította el magét a diri, majd normális hangon folytatta. -Még egy ilyen osztályt, mint ti vagytok! Nem szép dolog kiröhögni a másikat indok nélkül. Kérlek szépen benneteket, hogy fogadjátok be Őt és vezessétek körbe a következő szünetben. -mikor befejezte átgondolta, hogy mit kért, majd megrázta a fejét és helyesbített. -Inkább csak hagyjátok békén és lehetőleg ne a kórházból kelljen hazamennie a nap végén. Remélem ez még kitelik belőletek. -ment ki a teremből fejét rázva. A tanár meg kérdőn Aisára nézett. A csajnak leesett, hogy le kéne valahova ülnie, így először körbenézett, majd megállapodott egy üres helyen a tekintete. Jajj ne!!! Pont az én helyem melletti hely kell neki?!! Na mindegy! Mivel már nem fél bele az időbe, hogy lefeleljek, így még Aisa előtt értem a helyemre és bevágódtam a padba. Pár pillanat múlva Ő is odaért a pad mellé és lenézett rám.
-Szia! Foglalt ez a hely? -kérdezte egy ragyogó mosoly kíséretében.
-Nem! Nem foglalat. -válaszoltam egy kicsit bunkó stílusban, ami ebben az időszakban volt rám jellemző. Várt még pár pillanatig, majd úgy döntött, hogy leül mellém. Mosolyogva fordult hozzám, de ahogy meglátta a komor tekintetem inkább vissza is fordult. Az óra után, mint akit ágyúból lőttek ki, indultam el az ajtó felé, majd mikor odaértem a csajokhoz nevetve mentünk ki az udvarra. A nap hátralevő részét a csajokkal töltöttem és egy alkalommal sem láttam Aisát csak az órákon. Mint kiderült Aisa olyan stréber csaj szerű és jól tud olaszul. Jó ellenfele lehet, majd Riannának.
Mikor az utolsó óráról is kicsöngettek felvettem a táskámat és már indultam is volna ki a teremből mikor az biosz tanár félrehívott valami rossz jegy miatt. Duzzogva mentem utána és hallgattam az unalmas beszámolóját arról, hogy milyen felelőtlen és lusta vagyok. Mikor befejezte egy nagyot sóhajtottam amit Ő is meghallott, de nem érdekelt. Elköszöntem tőle és visszamentem a padomhoz a táskámért? Mikor lehajoltam megláttam a padban egy lilás füzetet. Nem is igazán füzet, inkább napló féle volt. Rögtön tudtam, hogy Aisa naplója és még mielőtt figyelmeztetni tudtam volna magam, már olvastam is. Egész úton hazafelé azt a kis füzetecskét bújtam. Még akkor is mikor hazaértem és levágtam magam a kanapéra.
-Szia kincsem! Milyen volt a suli? -nyomott egy puszit az arcomra anya és már ment is tovább.
-Aha! -válaszoltam nem is figyelve a kérdésre.
-Mit "aha"? Kicsim ha hozzád beszélnek akkor illik odafigyelni. És mit olvasol? -ült le mellém anya.
-Bocsi! És semmit. -dugtam gyorsan a hátam mögé a naplót.
-Ne mond, hogy semmit, mert igenis olvastál valamit! Na mutasd! -nyújtotta a kezét, én meg kénytelen voltam odaadni neki. Belelapozott, majd olvasott. Előre féltem a reakciójától ás már összébb is húztam magam mellette.
-Ugye tudod, hogy a gazdája már égen földön keresheti? -tett szemrehányást nekem.
-Tudom és vissza is akarom adni neki holnap. -próbáltam magam kimenteni.
-Az jó dolog, ha vissza akarod neki adni, de azért még sem kellene beleolvasnod.
-Rendben van! Nem olvasok bele. És holnap visszaadom a gazdájának. -csuktam be a naplót és felmentem a szobámba. Letettem az asztalra a naplót és nekiálltam a házinak. Egész este azt írtam, majd mikor bekapcsoltam a gépem újra rásandítottam a naplóra. Késztetést éreztem az iránt, hogy újra beleolvassak, de megígértem anyának, hogy nem teszem, így inkább elmentem fürdeni.
Az este további részében Dórival és Rianával skype-oltam. Olyan fél három körül már csak a szemhéjamat láttam belülről így elköszöntem tőlük és lefeküdtem aludni.
Eléggé fura álmom volt. Óriási naplók kergettek, majd egy szakadék szélén Aisa állt és mielőtt lezuhantam volna, Ő elkapott. Ennél a résznél felkeltem.
Először végigtapogattam magam, hogy sértetlen vagyok-e. Hál' istennek semmi bajom nem volt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lecammogtam a földszintre. Anya és apa már a konyhában sürgölődtek, így én sem maradhattam ki a reggeli rohanásból. A két rosszcsont a családból pedig fel-alá rohangált a házban, majdnem feldöntve ezzel engem is.
-Hé! Lassabban, mert még valamelyikőtöknek baja esik. -kaptam el Beni kezét, majd egy nagy puszit nyomtam az arcára és már el is engedtem, hogy hagy fusson tovább.
Gyorsan bekaptam pár falatot és már rohantam is, mert nem szándékoztam lekésni a buszt. Gyalogolni meg még túl fáradt vagyok. Mikor megettem azt a pár falat kaját amit reggelinek nevezek, felkaptam a táskámat, mindenkitől elköszöntem és már rohantam is a buszmegállóba. Épphogy elértem a buszt. Ilyenkor reggel általában mindig tömve van. Most szerencsére volt pár üres hely így szabadon választhattam. Körbenéztem, hogy hova is üljek le, mikor megláttam Aisát egyedül ülni hátul. Megfordult a fejemben, hogy máshová ülök, de inkább úgy döntöttem, hogy leülök mellé.
-Szia. Mizu? -fordultam felé kedvesen és egy kicsit álmosan is.
Szia. Semmi. Egy kicsit fáradt vagyok. Tegnap egész nap kerestem valamit és sehol sem találtam. És veled? -viszonozta a kedvességem. Nem tetszett nekem az mikor azt mondta, hogy keresett valamit. Tudtam, hogy mire gondol, de elhitettem magammal, hogy másról van szó.
-Én is elég fáradt vagyok, mert egész éjjel a csajokkal skype-oltunk és éjjel háromkor feküdtem le aludni. Amúgy ha szeretnéd bemutatlak nekik téged.-ajánlottam fel neki.
-Hát lehet róla szó. -vont vállam, majd kinézett a busz ablakán és többen nem is szóltunk egymáshoz az út alatt. Mikor megérkezett a busz elsőként szálltam le róla és el is vesztem a nagy tömegben. Próbáltam megkeresni Aisát, de nem láttam és jobbnak véltem, ha bemegyek a suliba mielőtt eltaposnak a nagyobbak.
A teremben aztán meg is láttam Őt. Hogy hogyan jutott be előttem a terembe az örök rejtély marad.
-Akkor szeretnéd a barátnőimet megismerni? -ültem le mellé mosolyogva.
-Felőlem. De nem muszáj velem beszélgetned, ha nem akarsz. Nem akarom, hogy mindenki szemében csak nyűg legyek. Hidd el! El vagyok én egyedül is. -pakolt ki a táskájából. Meglepett a reakciója. Pont erre nem számítottam. Pár percig megdöbbenve álltam a padom mellett, majd Korina zökkentett ki a gondolataimból.
-Akkor suli után tali a paron? -kérdezte teljesen felpörögve.
-Aha, persze! De akkor.....-mentünk el Korin padjához és a csajokkal megbeszéltük a részleteket.
Az utolsó csengő után gyorsan összepakoltam a cuccaim és megkerestem a többieket, mert nem egy órán voltunk. Az aulában vártak rám. Az egyik oldalon Ők, a másikon pedig Aisa. Volt egy olyan érzésem, hogy nekem oda kell most mennem hozzá, de mivel Dóri egyre hangosabban kezdte el kántálni a nevemet. Így kénytelen voltam oda menni, mert egyre többen kezdtek el figyelni engem. Gyorsan odamentem a lányokhoz és befogtam Dóri száját. Tiszta vörös volt a fejem.
-Kösssssz! Sziszegtem cinikusan neki.
Sziasztok!
Meg is hoztam az első részt! Nem lett valami hosszú, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és köszönöm a három feliratkozót. Nagyon sokat jelent nekem és ez erőt ad a következő részekhez. Nem tudom, hogy mikor jön a következő rész, de próbálok sietni és szerintem pár napon belül jön is a következő.
Puszi: Bella♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése