2. rész: His smile

Miután mindenki jól megbámult minket már mehettünk is a kedvenc sütizőnkbe. Közel van a sulihoz és még a Duna partjához is. Az eladó is jól ismer már minket. Szerintem már külön asztalunk is van a teraszon ahonnan be lehet látni az egész sétányt. Mindenki leadta a rendelést (ami általában ugyan az), majd komoly tárgyalásokba kezdtünk.
-Szerintetek is fura? -ivott bele a mályvacukros kávéjába Korina.
-Kire gondolsz? -ráncolta a szemöldökét Dóri.
-Aisára! -ivott bele újra a kávéjába Korina.
-Hát én nem is tudom. Szerintem történt vele valami a gyerekkorában amiről nem beszél senkinek. Ma is mikor szóba elegyedtem vele.......-és mindent elmondtam a délelőtt történtekről. A csajok döbbenten hallgatták, majd egy darabig meg sem szólaltak. -Na?! -néztem körbe idegesen.
-Én nem tudom Alexa! Szerintetek beszélnünk kéne vele? -ijedt meg egy kicsit Dóri.
-Még szép, hogy beszélünk vele! Szerintem vagyunk annyira rendesek, hogy ennyit megtegyünk egy osztálytársunkért. -emelte meg egy kicsit a hangját Riana.
-Én is Rianával értek egyet! -bólogattam helyeslően.
-Akkor mind megegyezhetünk abban, hogy beszélünk vele. -kanalaztam ki a tejszínhabot a tálkámból. Beszélgettünk még pár percig, majd Korina eléggé félrenyelt és hagos köhögésbe kezdett. Riana párszor hátba veregette és mindjárt jobban is lett, de nagyon mutogatott a sétány felé. Mind a négyen elnéztünk arra és bennem megállt az élet. Ádám és Korvin haladtak arra, és ki lógott rajtuk már megint?! Tamara! TAMARA!!! Dóri jó erősen megszorította a kezem, hogy erőt adjon. Pechünkre ők is a kávézóba jöttek és két asztallal arrébb ültek le. Tamara rögtön kiszúrt minket és gyilkos pillantásokat lövellt felénk. Vágtunk néhány grimaszt neki, majd visszafordultunk az asztalunkhoz. Tanácstalanul néztem körbe, de a csajok is ugyan úgy néztek rám vissza. Bele kell törődnöm, hogy ebből soha nem lesz kapcsolat. Semmilyen kapcsolat! Pár perc múlva újra odanéztem, hogy mit csinálnak és nagy meglepetésemre Korvin engem nézett. Először nem voltam benne biztos, hogy engem néz, így hátra fordultam, hogy van-e ott valaki, de senkit sem láttam. Mikor visszafordultam, Korvin elnevette magát és kacsintott egyet, majd visszafordult Ádámhoz. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Sírjak vagy nevessek. Legszívesebben sikítottam volna, de szerintem elég hülyének néztek volna. Rákvörös fejjel fordultam vissza a csajokhoz akik vigyorogva néztek engem. Ökölbe szorítottam a kezem és jó erősen beleharaptam, hogy el ne sikítsam magam.
-Te jó ég!! Ezt most jól láttam vagy csak káprázik a szemem?! -tátotta el a száját Korina.
-Alexa te olyan mázlista vagy!!!! -ölelt szorosan magához Riana.
-Nagyon cikis voltam? -jutott eszembe ez a "fontos" dolog.
-Nem csak egy kicsit elpirultál. -lökött vállba Dóri.Annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Végre a suli egyik legmenőbb fiúja észrevett engem. És rám is mosolygott. Az örömömet csak Tamara gyilkos tekintete zavarta meg. Eléggé megijedtem és el is tűnt a mosoly az arcomról. A lányok ezt most kivételesen nem vették észre, mert el voltak foglalva valamilyen kiárusítással. 
-Kimegyek a mosdóba. Mindjárt jövök. -álltam fel az asztaltól. Lehajtott fejjel mentem el a fiúk asztala előtt és éreztem a hátamon Korvin kérdő tekintetét és Tamara gyilkos pillantásait. Elég gyorsan elértem a mosdót és rögtön hideg vízzel mosakodtam meg. Megtámaszkodtam a csapon és mélyen belenéztem a tükörbe. Így álltam vagy öt percig amikor valaki bejött a mosdóba. Kirázott a hideg amikor megláttam Tamara gúnyos vigyorát a tükörből. Lesütöttem a szemem és próbáltam észrevétlen maradni.
-Mit akarsz te tőle? -szegezte nekem a kérdést.
-Tessék? Ezt most nem értem. -ráztam meg a fejem, mert tényleg nem értettem, hogy miről van szó.
-Ne játszd meg nekem a hülyét! Szállj le Korvinról és nem esik bántódásod. -lépett felém kettőt és eléggé felemelte a hangját. Itt betelt nálam a pohár. Nem szegheti meg, hogy kivel beszélgessek.
-Azt csinálok amit akarok! Nem tilthatod meg, hogy ránézzek. Ha jól tudom nem a barátod, így miért ne beszélgessek vele?!! Szállj le rólam és ne figyeld minden egyes lépésem! -léptem felé én is egyet. Meglepte Tamarát a hevességem, de azonnal elvörösödött a feje és már meg is bántam, hogy kiálltam magamért. Nekitaszított a falnak és jó erősen megszorította a vállam és nem engedte.
-Tudod te, hogy kivel beszélsz? Engem nem lehet csak úgy félretolni és átnézni rajtam. Korvin és Ádám az enyém és nem hagyom, hogy ilyen semleges kislányok az utamba álljanak. -ordította az arcomba. Még egyet szorított a vállamon, majd lökött egyet rajtam és kiment a mosdóból. Annyira megrémültem, hogy összeestem és a hideg padlón találtam magam, hátamat a falnak támasztva. Két lábamat felhúztam a mellkasomhoz és átkulcsolva a kezeimmel,  a fejemet a térdemre hajtottam és kitört belőlem a zokogás. A sminkem teljesen elfolyt, de nem érdekelt. Abban a pár percben semmi sem érdekelt csak, hogy otthon lehessek. Kisebb zajra lettem figyelmes és mikor kinyitottam a szemem megpillantottam a lányokat. Döbbent arcukról le tudtam olvasni, hogy sokkolta a látványom őket.
-Alexa! Mi történt veled?! -guggolt le mellém Riana és szorosan magához ölelt. Én csak megráztam a fejem és én is szorosan öleltem Rianát.
-De ugye nincs semmi bajod? Sérülés vagy horzsolás? -ült le mellém Dóri is.
-Semmi bajom csajok, csak Tamara......-ennyit tudtam kimondani, mert újra kitört belőlem a zokogás. Korina megsimította a vállam és unszolt, hogy mondjam el mi történt. Nagy nehezen elmondtam és vártam a reakcióikat, amik elmaradtak. Először Korina volt az aki megszólalt.
-Az a szemét állat! Nem úszhatja meg ennyivel! -állt fel és kiviharzott a mosdóból. Rögtön rossza előérzetem támadt így utána rohantam. Mit sem számított a külsőm abban a pillanatban. Mikor kiértem már elszabadult a pokol. Az ajtóból figyeltem az eseményeket, amik rohamosan zajlottak.
-Mit képzelsz magadról?! Tudod te, hogy mennyire szánalmas vagy?!! -állt meg Korina Tamara mellett.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz? -pislogott nagyokat Tami, mint aki nem tud semmiről.
-Ne játszd nekem a hülyét. Pontosan tudod, hogy miről beszélek és ezért fizetni fogsz! -ordította az arcába Korina kikelve magából. Már ott tartottam, hogy én is beleavatkozok, hogy senkinek ne essen bántódása de ekkor Tamara nagyon meglepett. Felállt a helyéről és szembe nézett Korinával. Hirtelen felemelte a kezét és meglendítette. A döbbenettől el is fordítottam a fejem és csak a csattanást hallottam.
-Hogy merészelsz kiabálni velem, te senkiházi liba?!! -lökte meg Tami Korinát. A fiúk ekkor már úgy döntöttek, hogy beleavatkoznak a dolgokba. Ádám Tamarát, Korvin meg Korinát fogta le. Meglepett, hogy Korina milyen harcias. Simán visszakézből lekevert egy nagy pofont Tamarának, aki annyira megdöbbent, hogy egy ideig meg sem mozdult, majd újra kezdődött a dulakodás. Végül a két fiúnak sikerült végleg szétszednie a két lányt és rendet teremtenie.
-Mi történt, hogy így egymásnak ugrottatok? -nézett Ádám felváltva a két lányra.
-Megmondom, hogy mi történt! Tamara.....-de nem tudta befejezni Korina, mert közbeszóltam.
-Tamarával egy kicsit összeszólalkoztunk a mosdóban, Korina meg csak engem védett. -néztem Tamarára. A fiúkat meglepte ez a válasz, így Tamira néztek megerősítés képen.
-Igen, így történt. -vonta meg a vállát, majd megigazította a haját és elsétált. Mindenki döbbenten nézett utána. Nem értettük, hogy lett ilyen nyugodt egyik pillanatról a másikra.
-Jól vagy? -kérdeztem Korinát, aki szerzett pár horzsolást.
-Persze, de úgy meg tudnám fojtani azt a csajt. -fortyogott magában.
-Biztos, hogy jól vagytok? -néztek vissza ránk a fiúk.
-Persze, semmi baj. -mondtuk egyszerre kórusban.
-Akkor jó! DE most inkább Tami után megyünk, nehogy kárt tegyen valakiben. -mondta Ádám és el is indultak Tamara után. Korvin még visszanézett és olyan "bocsi" féle mosollyal ajándékozott meg, majd végleg eltűnt a tömegben. Mind a négyen kimerülve ültünk le a székekre, majd kifizettük a számlát. Életem egyik legszörnyűbb és legjobb napja volt ez egyben. Hogy mit fogok anyának mondani a fájó vállamra és hogy Korina milyen magyarázatot fog kitalálni a hatalmas vörös kéznyomra az arcán és egy kicsit megtépázott ruháira az még a jövő zenéje. De addig is nagyobb problémánk is akadt.....!


Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Hát ez sem lett olyan hosszú, mint terveztem, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Nemsokára jövök egy újabb résszel, amit egy kicsit hosszabbra szeretnék írni.;) Akkor nemsokára újra hallotok felőlem, addig is jó nyarat mindenkinek!!!
Puszi: Bella♥